Edzéstervek » A hangsorok útján

Sokan úgy gondolják, a hangszer-, illetve a zenetanuláshoz, muzsikáláshoz elengedhetetlen a végeláthatatlan hangsorok megismerése és bemagolása. Részben igazuk is van, hiszen a hangsorok alapvető ismerete nélkül szinte lehetetlen az improvizáció. De gondolkozzunk el egy kicsit ezen a kijelentésen! Vajon egy szavaló művésznek értenie kell a versíráshoz? Ugye egyetértünk abban, hogy a szavaló, vagyis az előadó művész nem költő, ezért nem kell járatosnak lennie a költészet tanaiban. Ugyanez áll fenn a könnyűzene különböző irányzatait művelőknél, akik a reprodukálás művészetét űzik. A hagyományos népzenét játszó muzsikusok, akik nem teremtik, hanem inkább őrzik az elmúlt idők dalait, zenéit, nem a hangsorok ismereteire építik tudásukat, hanem a kész dalokra. Az énekzenekarok, kórusok, vagy szólisták sem merülnek el a hangsorok tanaiban, gyakran a legkisebb mértékben sem. A betanult muzsikához tehát semmilyen hangsorismeret nem szükséges, hiszen az előre elkészített, valaki által megírt mű reprodukálása nem igényel hangsorismeretet. Egy komolyzenei darab megszólaltatásához sem az akkordokról, sem a hangsorokról nem kell tudnia az előadónak semmit. Muzsikálni tehát lehet minden komolyabb elméleti tudás nélkül, de a zenélésnek van egy-két olyan területe, ahol nélkülözhetetlen a hangsorok köré épült rendszerek megismerése. Ez a két alapvető terület az improvizáció és a zeneszerzés. Ebben a két ágazatban nélkülözhetetlen a hangok sorba rakhatóságainak ismerete.