Napról napra egyre könnyebben és lazábban szólalnak meg a kezed alól a hangok. Egyetlen egy dolgon bukhat el ez a módszer, az pedig a kapkodás. Nagyon lassúnak, türelmesnek és kimértnek kell lenned. Olyan lassan kell játszanod, hogy soha egyetlen hibát se véts. Ha mégis hibázol, lassíts le még jobban. Ne a füleddel játszd a dalt, hanem a figyelmeddel. A fül az eredeti tempót kívánja és a megszokott hangzást. Ne ezeket keresd, hiszen éppen most gyakorlod a dalt. Ez még nem a koncert. A figyelmeddel képes vagy arra, hogy lassan, hanghiba nélkül eljátszd azt, amit kell.
A vágy, ami hajt, hogy végre megszólaljon a dal. A valódi tudáshoz ez nem elég. A vágy csak az akarat mozgatórugója, megvalósítani nem tud. Mert a megvalósításhoz a figyelmed kell, nem a lelkesedésed.
Mivel én rengeteg hangszert és stílust és egyéb más művészetet, valamint szakmát tanulok, nincs is más választásom, mint a villámgyakorlás. Ennek ellenére mikor szükségét érzem, több órán keresztül is gyakorlok vagy játszok az éppen aktuális hangszeremen, de nekem ez hozzátartozik a munkámhoz. Ezért pontosan tudom, mit is ad a maraton, vagy a villámgyakorlás.
Mindezek után azért mégiscsak azt mondom, mindegy, mennyit és hogyan gyakorolsz, töltsön el Téged örömmel és békességgel.