1. feladat
A legfontosabb egy rock kíséretnél a feszes ritmus. Minél lassabb egy dal, annál nehezebb a kísérők (dob, basszus, ritmusgitár) számára a pontos és biztos tempó megtartása.
Legelőször a nyolcadok pengetését gyakorold ki: lefelé pengetéssel, ráhúzottan, tompítva. Figyelj a pontosságra és pengess egyenletes hangerővel. Gyakorold a dobbal együtt és figyelj arra, hogy éppen hol tartasz a taktusban. Ezt hangos számolással tudod a legjobban kontrollálni.
Amikor úgy érzed, hogy mennek már a nyolcadok, kezdd el gyakorolni a hangsúlyokat. Nagyon lassan játssz, számolj és figyelj azokra a szótagokra, ahol a marcato jelet látod.
Ha jól választod meg a tempót, akkor azonnal le tudod játszani a lüktetést. A jó választás pedig azt jelenti, hogy nem pengetsz gyorsabban, mint ahogyan gondolkodni tudsz a nyolcadokról és a hangsúlyokról. Ebbe a hibába sajnos sokan beleesnek. Nehéz féken tartani a zenélni akarást. Technikai feladat közben azonban nem zenélni kell, hanem figyelemmel megoldani a feladatot és begyakorolni azt. Ez után jöhet a zenélés.
Ha úgy érzed, túl sok a hangsúly és ezért belezavarodsz a játékba, akkor építkezve gyakorold ki a teljes lüktetést.
Játszd külön a riffeket és gyakorold egyenként két-két percig. Ezzel a módszerrel jobban megismered a lüktetést és nem fogsz elakadni. Feltéve, ha figyelmesen és hangosan számolsz. Külön gyakorold tehát a dal alaplüktetését, és ha már megy, akkor menj csak tovább a negyedik taktusban lévő A és G váltásra.
Megfigyelheted, hogy a felekkel játszott kvinteket a dobos crash-sel (beütő cin) és lábdobbal támasztja alá, így nagyon hatásos ez a kitartott hangokból álló rész. Gyakori hiba az amatőr zenekarokban, hogy ezek a dobossal együtt játszott szólamok nem igazán találnak egymásra. Ennek az az oka, hogy a kitartott kvinteknél a kezdő gitáros elveszíti a tempóját. Másképpen mondva, élvezi a hangokat és nem figyel a dobra vagy a belső tempójára.
Az első három taktusban az állandó, monoton dübörgés hamar összerázza a dobost és a gitárost. Nagyon fontos, hogy a dobosnak jó legyen a tempója és ne próbáljon a gitáros után menni. Ha az alaptempó jó, akkor a gitáros nagy biztonságban érzi magát. Figyel a dobosra, aki segíti a munkáját így hamar magára talál a ritmikában. A kitartott hangoknál (negyedik taktus) nagyon figyelj még a folyamatosságra is, azaz egy pillanatnyi szünet se legyen a beváltott kvintek között. A dobos sem tart a két beütése között egy pici szünetet sem, hiszen ő csak kétszer jó nagyot ráüt a crash-re. Nagyon fontos még az is, hogy amikor a dobos a beütőcinekkel fokozza a dinamikát, te is kieresztett hangokat játssz, mert különben az erős cintányérütés mellett egy rövid, fojtott gitárhang borzasztóan befulladtnak és kevésnek fog hangzani.
A második sor utolsó taktusa egy nyolcad kvint.
Ez a hangzat csak az első szótagra szólaljon meg és a szünetbe ne lógjon bele. A monoton, nyolcados lüktetések után üdítően és hatásosan szólnak az ilyen hirtelen megállások. Az igazi nehézsége ennek a leállásnak tulajdonképpen nem is a dobossal egyszerre történő megállás, hanem a további szünetek pontos betartása. Nagyon fontos tehát, hogy a szünet alatt is lüktess (számolj), mert a taktus után a dal indul elölről és ha elmászol a tempóval a szüneteknél, akkor nem tudtok egyszerre indítani a zenekar többi tagjával. A dobos az ilyen szünetekben persze tud segíteni, a lábcin halk, negyedes ütéseivel és így könnyebb egymásra találni a kezdésnél.
A riff alaplüktetése nem szentírás, így hát oda hangsúlyozol, ahová csak akarsz és megváltoztathatod a negyedik taktus ritmikáját is. Lehet olyan koncepciókat is felállítani az ehhez hasonló riffeknél, hogy a leállás után más lüktetést játszol, és ha van vagy lesz énekes, az újrakezdésnél be is szállhat a dallammal.